A megbízható forrás megtalálása legalább olyan fontos a használtautó vásárláskor, mint az autók ismerete. Nem szégyen ebben is külső segítséget hívni.A használtautóvásárlás igen nagy figyelmet igénylő, összetett folyamat. A tökéletes vásárlónak ismernie kellene az autótípusokat, hogy tudja mely modell az, ami az igényeit kielégítheti. Ugyanígy ismernie kellene az értékvesztés dinamikáját, hogy meg tudja ítélni, hogy pénzügyi szempontból egy autó ára mennyire jó ajánlat. Továbbá bírnia kéne kiterjedt szerviztapasztalattal, hogy felmérhesse egy adott autótípus karbantartási igényét, egyrészt, hogy ellenőrizhesse a pillanatnyi állapotát, másrészt, hogy felbecsülhesse mennyit kér majd az adott jármű üzemeltetése.Be kell látnunk, hogy nem minden használtautó vásárló olyan ember, mint a fent leírt tökéletes vásárló. Sőt a többségünk nem az. Ez pedig azért is baj, mert nem csak a járművet kell tudni megítélni a keresés során, de bizony a járművet áruba bocsátót is, legyen az akár magánember, akár cég. Ez pedig szinte egy nyomozó embertípust igényel. Az állítást visszaigazolandó elég megtekintenünk a magyar használtautópiacon uralkodó állapotokat, így például a hirdetéskultúrát is.Persze nem mindenki rosszhiszemű: egyszerűen van egy hazugsággépezet, ami beindult, és a vásárlói vágyakat ígéretek formájában igyekszik megjeleníteni. Aki ebbe a játékba nem megy bele, annak a hirdetésére egyszerűen nem is jelentkeznek a vásárlójelöltek, mert a gyakorlott autóeladók a hamis állapotjellemzéssel „levadásszák” a vásárlókat. Persze ennek is van egy háttere, mert míg a tényleges magáneladók gyakorta egyáltalán nem készítik fel az autójukat az eladásra, például kitakarítatlanul árulják (ezzel elriasztva a vevőjelölteket) addig a becsületes autókereskedőktől a kevésbé korrekt nepperekig alapelv, hogy az autót alaposan kitakarítva kínálják eladásra, ami mindenképpen jó benyomást kelt.
Egyszerű pszichológia ez, két ugyanolyan állapotú kocsi közül választva a vásárlójelölt a tiszta mellett dönt, akkor is, ha drágább. És akkor még nem beszéltünk a műszaki állapotról: a magáneladók jóhiszeműen is kínálhatnak eladásra rossz autót jóként, egyszerűen azért, mert nem értve az autóhoz maguk előtt sem tisztázott a kocsi hibája. Az ügyeskedő kereskedők pedig ismerhetik a hibát, hiszen értenek a kocsikhoz, de nem vallják azt be, mert úgy nem vennék meg a portékájukat. De legalább a magáneladó tud beszélni a kocsi előéletéről, a nepper pedig vagy nem tud, vagy nem is akar.Így igen nehéz vásárlóként eldönteni, hogy akár magáneladó, akár kereskedő szava mennyire fedi a valóságot, akarva vagy akaratlanul. És mivel nagy értékű adás-vétel a cél, bizony a bizonytalanra nagy kockázat vásárolni. Innen jön a következő gondolat, olyan használtautó forrást találni, amely mentes a hazugságtól.Ilyenkor szokott első mentőötletként felmerülni a márkakereskedés, illetve a márkázott nagy autókereskedések gondolata. Lehet igazunk, de mindkettőben erősen a profit termelése a cél, tehát feltételezhetjük, hogy egy kis tényferdítés és ármaximalizálás belefér a gyakorlatukba. Valamint az állapotfelmérést is maguknak készítik, ami így egy kicsit veszít a hitelességéből.Mi lehet a következő gondolat? Mozduljunk olyan irányba, ahol nem a használtautó eladás a fő profil, hanem valamiféle melléküzletág. Mint a nagy állami szervezetek vagy cégek, amelyek flottacserénél jelenthetnek lehetőséget a vásárlásra. Itt már az ármaximalizálást kiüthetjük, viszont ezekhez a kocsikhoz nehéz hozzáférni, egyrészt a kereskedők sokkal jobb információs rendszerük által lehalásszák a készletet, másrészt a legjobb vételeket általában a korábbi használók, vagy a belső körök vásárolják meg.
Érdekes lehetőség, de ez sem olyan egyszerű. A cégek rendszerint nem maguk kezelik a flottáikat, nagyon ritka, hogy saját erőből intézzék a kifutott autók eladását. Ha az autóik a saját tulajdonukban vannak, akkor rendszerint a cserénél beszámíttatják azokat az újak árába, így a cégautók egy része a márkakereskedések udvarára kerül. Ez két dolgot jelent, egyrészt az ár magasabb, másrészt az információs háttér szegényedik: végre így már lehet bízni a szervizkönyben, de az nem tudható ki- és mire használta az autót, hiszen nem mindegy, hogy az éppen adott 125 000 km-t a kocsi nagyrészt autópályán, vagy városi futárként teljesítette.Érdemes még tovább gondolkozni a forráskérdésen. A multicégek szinte mind, de egyre több állami szervezet, sőt a hazai kis- és közepes vállalkozások is egyre növekvő arányban fordulnak a mobilitásigényük kielégítésére olyan flottafenntartó cégekhez, amelyektől operatív lízing formájában, egyszerűen fogalmazva adott időre autót bérelnek. A kocsi nem is kerül az igénybevevő tulajdonába, mindvégig a flottafenntartóé marad, és rendszerint ő végzi a járművek szervizelését, karbantartási munkáit is. Ez azért jó a használtautót kereső szempontjából, mert flottás cégek számára az autó a termelőeszköz, jó állapotban kell tartaniuk, hogy mindig rendelkezésre álljon és hogy őrizze az értékét, tehát jó állapotban élje meg a lízing szerződésben aláírt időszak végét – ami ma átlagosan egytől öt évig terjed.
Ezen cégautók futásteljesítménye ritkán lépi túl a 200 000 km-t, ugyanis akkor már nehezen kiszámítható a karbantartási igényük, általában előbb cserélik őket. Ez pedig azért jó hír, mert kizárható az „óratekerés” veszélye, ami a szabadpiacon sajnos még ma is jellegzetes megtévesztő módszer. Igen, de jön a jogos kérdés, miként lehet hozzáférni ilyen autókhoz?Már jó 10 éve kiemelten foglalkozom a cégautók világával, és rendre visszapattantam, ha azt firtattam, miként lehetne egyszerű magánvásárlónak ilyet vennie. Az autók egy részét ugyanis a kocsit addig használó megvásárolhatja, és gyakorta meg is teszi. Jó, de marad még bőven! Igen ám, de ezeket pedig árveréses rendszerben, általában csomagértékesítésben adják el regisztrált használtautó kereskedéseknek vagy használtautóval is foglalkozó márkakereskedéseknek. Jó üzlet ez az utóbbiaknak, mert egy-két nehezebben eladható típus is kerül egy-egy csomagba, viszont összértékben a piaci ár alatt vásárolhatnak megbízható szerviztörténetű, normális futásteljesítményű autókat, amelyeket, mivel erős rájuk a kereslet a piacon, így jó áron adhatnak tovább.Tehát megint a korláton kívül rekedünk? Lehet, hogy nem. Mert most repedezik a jég, eljött a pillanat, hogy a flottafenntartók már stabilan állnak a lábukon, józanul áttekinthetik a piacot, tudnak előre tervezni, így a józan üzleti érdekből a használtautók közvetlen értékesítésében is fantáziát látnak. Hiszen, ha maguk értékesítik a kifutott kocsikat, akkor a kereskedői haszonszeletet magukénak tudva magasabb maradványértéke lesz az autóknak, így jobban prosperál a cég.
Kíváncsi voltam egy ilyen telepre és kínálatra: nincs még sok. Sőt, egy kézen bőven megszámolhatóak. Kényelmes közelségben a Business Lease holland tulajdonú flottakezelő Budaörsi úti telepe volt, így odamentem. Ottjártamkor úgy nyolcvan százalékos feltöltöttségű volt a telep, és pár számomra kevésbé érdekes portéka is kellette magát: konkrétan teherautók. De nem azok miatt mentem. A hat sorból az első ötben voltak kocsik, a helyieket kérdezve kiderült, hogy néha a közlekedő utakon is állnak, ha nagyobb flottát cserélnek a partnereik.Néhány kocsin nem volt ártábla, mint kiderült azok kereskedői értékesítésre mennek: a válogatás alapja, hogy vagy nehezebben eladhatónak minősítik (küzdjön vele más), vagy az állapotuk nem felel meg a cég arculatának: kicsit leharcoltabbakat nem vesznek a nevükre. Az autók maximum négy évesek, mindnek a flottakezelő volt az első tulajdonosa.
A magyarországi autóparkhoz képest fiatal használtautókínálat az árszintet is behatárolja, hogy kinek érdemes ide, vagy ilyen jellegű, flottakezelő által üzemeltetett telephelyre benéznie. Egyik legolcsóbbként 2,5 millió forintért Skoda Rapidot vehettem volna, legdrágábbként BMW 5-öst 16 millióért. De a kínálat gerince 4 és 7 millió közötti. Bár ez egy pillanatnyi állapot volt, de úgy gondolom általában véve jellemző árszintek, hiszen jól reprezentálta a kedvelt cégautó modellmixet.És akkor mit vehettem volna? Ami személyesen nekem tetszett, az két darab Audi A4 volt, az egyik 1.8 TFSI, a másik 2.0 TFSI, én a kisebbre szavaztam volna. Jó színben, szimpatikus felszereltséggel kellették magukat. Kiasutóból az említett Rapidon kívül mást nem láttam, a zöm alsó-közép, és középkategóriás autó volt. Skoda Octavia, Ford Escort, Ford Mondeo a java, és néhány francia autó, elsősorban Renault Mégane. Ilyenekből a kérdezősködésem szerint mindig van választék.
Prémium típusokból az Audikon felül BMW 3-as és 5-ös, Mercedes E és C osztály, valamint Volvo modellek a leggyakoribb vendégek. A korábban említett árkategóriák felsőbb részében helyezkednek el az érték tekintetében. Családi autók annyira bukkannak fel, amennyire jellemzőek a cégautók között: ott jártamkor Renault Espace és Ford Galaxy volt a két lehetőség. Kérdéseimre az értékesítők még elmesélték, hogy beesnek különleges modellek is, mint MINI Cooper S, vagy Jeep Wrangler, de adtak el elektromos autókat is. Viszont az ilyesmi ritka vendég, hiszen a cégflottákban is alig akad belőlük.Biztos, hogy nem itt lehet megkapni a korban azonos típusú autók közül a legolcsóbbat, erre nem érdemes számítani. Az mindig is az import használtautók közül kerül elő. Ellenben azokkal szemben itt a felárban amit megfizet a vásárló, hogy a kilométerszámláló valóságot mutat, és a szerviztörténet is ismert, ezt pedig kevés más jellegű autókereskedést tudja felmutatni, még a márkaszervizek vagy márkázott használtautókereskedések sem, hiszen azok nem tulajdonosai a használat alatt a kínálatukban lévő autóknak, nem ők üzemeltették, így teljes biztonsággal nem tudhatják minden autó szerviz- és használati múltját. Ezt az előnyt kell itt megfizetni, viszont ez egy jelentős dolog, amit mindenki tud értékelni, aki vásárolt már használtautót.Dombóvári Mihályolajszag.blog.hu
